Torkomban dobogott a szívem, miközben izgatottan vártam, hogy a Győr Toastmasters klub két legfiatalabb tagja - Mikóczi Krisztina és Vasánszki Milán - a Beszélj bátran konferencia színpadára lépjen. Nagyon izgultam értük.  Két fiatalért, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy jelentkezzenek erre az eseményre. Kriszti és Milán 2 éve járnak a klubunkba és az 50 alkalomból egyszer sem hiányoztak. 

Miközben hallgattam őket, büszkeség töltötte el a szívemet. Még sohasem hallottam ilyen jól beszélni őket. Egyik ámulatból a másikba estem. A félénk, csendes kislány helyett egy magabiztos, gyönyörű, fiatal nőt láttam a színpadon!  Milán előadásából pedig az emelném ki, hogy kiválóan megtalálta az egyensúlyt az önbizalom és a beszédhez való alázat között. Arra gondoltam, hogy bizony megérte hétről-hétre eljönniük a Toastmasters klubba, beérett minden, amit ott tanultak. Öröm járta át a szívemet, mert úgy éreztem, hogy a győri TM klub is hozzájárult az ő sikerükhöz.

Kíváncsi voltam, hogy mi zajlott Kriszti és Milán fejében az egész konferenciával kapcsolatban. Feltettem hát nekik pár kérdés ezzel kapcsolatban.

Íme Milán válaszai:

Fotó: Kónya Tamás

K.A.: Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a Beszélj bátran konferenciára?

V.M.: Nemes cél érdekében cselekedtem. A döntés főleg a motiváció miatt született meg, miszerint teljesíteni akarok, és szeretnék valamit letenni az asztalra, és nem összetörni azt. :)  

K.A.: Hogyan választottál témát? Mi inspirált a témaválasztásnál?

V.M.: Tudtam, hogy olyan témát kell választanom, amiben otthonosan mozgok, és ami egyben illeszthető a konferencia szellemiségéhez. Fontos szempont volt a témaválasztásnál, hogy hiteles legyek. Így esett a választás az önkénteskedésre, mások segítésére.

K.A.: Hogyan láttál neki a beszéded összeállításának, megírásának?

V.M.: Először nem voltak terveim, csak gyűjtöttem, hogy miket tudnék felhasználni, és egy idő után kialakultak kisebb részek. Utána ezekkel a részekkel kezdtem el dolgozni. A szívemből szerettem volna beszélni, teljes átéléssel, azzal a céllal, hogy útravalót tudjak adni a közönségnek.

K.A.: Hogyan történt a felkészülés? Mennyi időt gyakoroltál?

V.M.: Rengeteg felkészülés állt a beszéd mögött. Életem egyik legnagyobb projektjének is nevezhetném ezt a beszédet, mivel több hónapos írás és gyakorlást tudhatok a hátam mögött. Utolsó héten még egyszer suliban sem voltam, hogy egy egész napot tudjak gyakorolni a konferencia előtt.

K.A.: Ki segített Neked a felkészülésben?

V.M.: Rengeteg mindenki segített nekem/nekünk. Nagy mennyiségű jó tanáccsal és támogatással látott el a győri Toastmasters klub. Szabó Erikkel, a konferencia megálmodójával is dolgoztunk közösen  videóchat formában és személyesen is. Szabó András a testbeszédem fejlesztésében volt segítségemre. Ezek mellett jó barátomnak, Krisztinek is sokat köszönhetek a motiváció fenntartásában.

K.A.: 1-től 10-es skálán mennyire izgultál a beszéd elmondása előtt?

V.M.: Nem feltétlenül mondanám azt, hogy izgultam. Inkább motivált voltam, hogy kiálljak, és megmutassam, hogy fiatalként, én is képes vagyok valami maradandót alkotni. 

K.A.: Volt valami technikád, ami hozzásegített ahhoz, hogy ne izgulj fellépés előtt?

V.M.: Zene és tánc. Angolban van egy mondás: "Dance like noone is watching", ami magyarul annyit tesz, hogy táncolj, mintha senki nem látna! Ez a technika felszabadít minden fajta nyomás alól, és jó érzés, amikor meglát valaki akkor felveszi a ritmust, nem pedig nevet. Itt ez történt, a színpad mögött a segítőkkel és a fellépőkkel saját tánc klubbot alakítottunk a beszédem előtt. 

K.A.: Mit éreztél, amikor kiálltál a reflektor fénybe?

V.M.: Amikor kiálltam a színpadra, végigmértem a rengeteg embert, és éreztem, hogy jól fogok teljesíteni. Köszönhető ez annak talán, hogy a beszédem kezdetét, kevés túlzással, több ezerszer elpróbáltam, hogy hatásos legyen és meglegyen az alaphang.

Fotó:Kónya Tamás

K.A.: Ha egy mondatban össze kellene foglalnod, mi volt a beszéded üzenete?

W.M.: Segítsük a másikat mindenáron

K.A.: 2 éve vagy tagja a győri Toastmasters klubnak. Hasznát vetted az ott tanultaknak?

V.M.: Igen, a Toastmasters sokat segített. Egyrészt  volt már tapasztalatom abban, hogy hogyan kell megírni egy beszédet, másrészt pedig nem volt ismeretlen az érzés, hogy milyen nyilvánosan beszélni.

K.A.:Ki kísért el a konferenciára?

V.M.: Az Anyukám kísért el a konferenciára.

K.A.: Milyen visszajelzéseket kaptál? Mi volt a számodra legértékesebb visszajelzés?

V.M.: A visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Tanárok, újságírók, gyerekek is mondták, hogy jó volt, és várják a folytatást. Elképesztőnek találták a felnőttek, hogy a közhiedelemmel ellentétben a fiatalok nem csak bulizni akarnak, hanem akár előadást is tartanak 150 néző előtt.

K.A.: Hogy érzed, mit adott Neked ez a konferencia?

V.M.: Megismerkedtem új emberekkel, tapasztalatokat szereztem, és lettek új barátaim is.

K.A.: Mi a következő megmérettetés?

V.M.: Következő megmérettetés az érettségi lesz most nekem. Gőzerővel hajtok az érettségi, és a tovább tanulás felé.

K.A.: Szeretettel gratulálok Neked is a Győr Toastmasters klub nevében! Ahogy mondani szokták, akkor "kéz-lábtörést" - persze csak képletesen - az érettségihez és a felvételi vizsgákhoz.

Kiss Anikó
Győr Toastmasters
elnök

Fotó: Kónya Tamás