A Győr Toastmasters klub novemberben Humoros Beszéd versenyt hirdetett. Az est háziasszonya, Békés Anita fantasztikus versenyt szervezett.
Emlékezetes est volt, az biztos. A bizalom színpada ünnepi köntösbe öltözött, reflektorok világították be a teret, ami még rátett egy lapáttal az izgalmakra.

Érdekes volt látni, hogy versenyzőink, akik között gyakorlott beszélők is voltak, jól láthatóan izgulnak. Mi játszódhatott le bennünk? Hogy élték meg a verseny? Mit adott nekik ez a rendkívüli helyzet?

Mikóczi Ferenc: Dombocskából lett a Végzet hegye című beszédével nyitotta az estét, s vitt fel minket egyből a magaslatba.

Feri nagyon gondosan felkészült:  piackutatást végzett, megkereste azt a témát, mely érdekes, sikeres, amire lehet külső elemeket építeni. Először a vázat készítette, majd ráépítette a tartalmat, szófordulatokat, poénokat, s ezzel hívta életre a szöveget.

A családján tesztelte a beszédet: Min nevettek? Ülnek-e a poénok? Belefért-e az időbe? Majd a visszajelzéseket beépítve tanulta meg, és gyakorolta a szöveget.

A verseny előtt némi izgalom, de inkább kíváncsiság kísérte, hisz számára szokatlan ez a terület, ahol még nem próbálta ki magát. A színpadon néhol nem érezte annyira humorosnak beszédét, ahogy tervezte, ám a tudatos jelenlét segítette át ezen, és nem billentette ki ez a gondolat. Hatalmas megkönnyebbülés követte a beszédet.

„Mindent összevetve elégedett voltam: felvállaltam, beleálltam a helyzetbe, megmérettettem magam, kiálltam a nagy humorzsákokkal.” - mondta Feri.

Ha újra kiállna, már tudná, hogy mit változtatna: alaposabban felkészülne, tudatosabban írná a szöveget, megkérdezne tapasztalt versenyzőket, a szöveget 10-12 fős csoportok előtt letesztelné, és ez alapján menne tovább.

Feri biztat mindenkit, hogy próbálja ki magát bátran egy olyan területen, ahol még nem annyira jártas. Egy ilyen helyzet sok felismerést, tapasztalatot, új érzéseket ad. Ha belevágunk egy ilyen feladatba, hatalmasat fejlődhetünk.

 Lányi Roland: Hozzuk vissza a nyarat! című  beszéde kiváló folytatása volt az estének: Roli játékos humorával becsempészte a nyár könnyedségét a terembe. 

Neki azért jelentett kihívást ez a verseny, mert a rögtönzés nagymestereként erre az alkalomra bizony fel kellett készülnie! Őszinte megnyilvánulása értékelendő és hiteles:

“Önmagamhoz képest többet készültem, bár még bőven lehetett volna.” 

Roli azon szerencsés klubtagjaink egyike volt, aki megnyerte Szabó András 1 órás beszéd coachingját.

„Nagyon örültem a lehetőségnek: sokat segített, jó lett volna még több időt tölteni Andrással. Nagyszerű instrukciókat kaptam, amiket be tudtam építeni az előadásomba.” – mondta Roli.

A verseny előtt megjelent a drukk, illetve a kíváncsiság, hogy miként sikerül a beszéd, s vajon mit adnak elő a többiek. Még a ‘stand up comedy’ gondolata is felmerült a fejében színpadra lépés előtt. 

Roli szerint még ez a felkészülési idő és befektetett energia is messze elmaradt a szerinte szükségestől, és ezen változtatna, ha most újra versenyezhetne. 

Összességében nagyon pozitívan értékelte a versenyt: a kiváló szervezést, a remek hangulatot, a jobbnál jobb előadásokat. 

A következő előadó, Kiss Attila: Jobb lábbal felkelni című beszédére meglehetősen sokat készült.

Az egyszerre komoly és mégis végtelenül humoros beszédét gondosan írta meg, építette fel a szöveget, a poénokat, hisz ahogy mondta:

“A humor kényes terület. Nem tudhatjuk, ki min nevet, kinek mi a vicces.”

Ezért volt ez a feladat egyben könnyű és nehéz is. A humoros beszélő egyik aggálya: Mi van, ha nem nevetnek? Ez a színpadon állva ki tudja billenteni az előadót.

“A humoros előadás olyan, mint a Tetris: minden elemnek meg van a helye, és ha egy poén nem illeszkedik jól, elcsúszik a többi rész is.” – mondta Attila a vele készült beszélgetés során.

Összességében úgy érezte, jól sikerült az előadása, bár volt olyan pillanat, amikor azt érezte, szétesett a beszéde, de ezt a közönség nem nagyon észlelte. Főként a szöveggel, a témával, a beszéd felépítésével volt elégedett, a poénok szerinte „ültek”. Legközelebb sokkal többet gyakorolna, szellősebbre hagyná a szöveget, teret hagyva az improvizációra, illetve az idővel  jobban gazdálkodna. 

Pánczél Sándor: Irány Bécs! című beszédével visszacsalogatta a közönséget a múltba és nem sok pillanatra hagyta nevetés nélkül a nagyérdeműt.

“Rengeteget adott számomra a verseny: megtanultam végre, hogy hogyan kell felkészülni egy beszédre. Melós, az biztos!” – mondta Sanya a verseny után.

Kicsit izgult ugyan a verseny előtt, de a beszéd megkezdésekor ez teljesen elillant.

“Nagy biztonságot adott a tudat, hogy felkészültem, illetve megerősített a tudás, amit Szabó Andrástól tanultam a beszéd coaching alatt. Ezért nagyon hálás vagyok neki!”  Mindent már nem volt ideje beépíteni ebbe a beszédbe, legközelebbre is maradt még a tarsolyban.

Az eredménnyel abszolút elégedett volt: Sándor már a versenyre való jelentkezéskor érezte, hogy megnyeri a felkészítést Andrással, ez így is lett. Majd a verseny előtt ismét jött az a bizonyosság érzés, hogy ... És bizony ez is szerencsésen beigazolódott: megnyerte a versenyt! Nagyon örült az eredménynek,  ami egyben visszaigazolás volt számára: a befektetett munka meghozza a gyümölcsét.

A megmérettetés egyik nagy ajándéka volt számára, mely egyben üzenet az olvasóknak:

“Amit igazából elhiszünk és meg is tesszük a szükséges lépéseket, az egyszerűen nem tud nem megvalósulni!”

Ezen tapasztalatok, megélések és tanácsok hasznos segítséget nyújthatnak a felkészült beszédek megírásában, előadásában. Bízunk benne, hogy minél több klubtagunk kapott kedvet a soron következő tavaszi versenyen való részvételhez.

Ősz Titanilla - Győr Toastmasters - tag